Divatba jöttek a háromszögek. Szerelmi háromszög, hármasozás, triád: mind ugyanannak a három szereplős struktúrának a különböző megnyilvánulásai, mégis alapvetően különböznek. Bár egyikből el lehet jutni a másikba vagy a harmadikba. Szerelmi háromszögről már mindenki hallott, romantikus regények és filmek, sorozatok nem léteznek enélkül, hiszen ha minden pár azonnal kizárólagosságra törekedne és nem jelennének meg vetélytársak, történetet se nagyon lehetne szőni.



Ennek egyik klasszikus változata, hogy két férfi egy lányba szerelmes, ráadásul a srácok még egymás legjobb barátai is, vagy éppen testvérek, ritkábban apa és fia, a lány meg sokáig hezitál kettejük között, tulajdonképpen szívesen megtartaná mindkettőt. Olykor-olykor ez a kimenetel is lehetséges, de itt már egy triád létrejöttének vagyunk tanúi: erről kicsit később. A monogámiamániás történetszövés logikája alapján az ilyen konfliktusoknak az a vége, hogy a lánynak egyértelműen választania kell, tehát lesz egy győztes és egy vesztes fél. Három emberből kettő boldogtalan, sőt, ha tényleg baráti viszony volt a vetélytársak között, akkor valahol mind a három veszít ezzel a döntéssel. 

A másik fajta szerelmi háromszög úgy jön létre, hogy egy adott pár mellett tűnik fel egy harmadik szereplő. Itt nem mindegy, hogy a harmadik létezéséről az is tud-e, akinek ő a vetélytársa. Vagy azt gondolja, hogy monogám kapcsolatban él, miközben a partnerének van még valakije - vagy nem jött össze vele, de érzelmileg, erotikusan foglalkoztatja. Az is előfordul, hogy az, akire a külső fél kivetette a hálóját, még csak nem is vesz tudomást arról, hogy a háló létezik, míg a partnere pontosan látja és máris féltékenykedik. Magyarul nem kell ahhoz megcsalás, de még csak kikacsintás sem, hogy egy párkapcsolatban lévő ember úgy érezze, szerelmi háromszögbe keveredett. 

Kérdés, hogy ha valóban létrejön egy külső kapcsolat, de arról az a fél, akinek a háta mögött ez folyik, nem tud tényszerűen, akkor ő tényleg érzékeli-e, hogy valami megváltozott, illetve, ha nem érzékeli, akkor hosszú távon igaz lehet-e, hogy a külső kapcsolat nem befolyásolja a "belsőt". Noha az urban legend szerint a nők mindig megérzik, ha a férjüknek, barátjuknak szeretője van, ez nem igaz: van, aki megérzi, van, aki évekig nem tudja meg, és nyilván olyan is akad, aki sosem szerez róla tudomást. 

Az is előfordulhat, noha ritkábban, hogy valakinek már rég van egy nagy szerelme, de különböző okokból nem kötheti vele össze az életét és így választ magának hivatalos társat (lásd Károly, Camilla és Diana történetét): itt aztán az első perctől fogva nyilvánvaló, hogy a házasságon belül sose lesznek ketten. 

De térjünk rá az úgymond etikus hármasokra. Vagyis azokra, amelyekről kezdettől fogva minden résztvevő tudja, hogy hárman vannak a szituációban. A hármasozás elsősorban szexuális kaland, de azért szó sincs arról, hogy ne lennének érzelmi vonatkozásai. Viszonylag ritka, hogy három ember úgy kezd hármas kalandba, hogy semmiféle érzelmi viszonyulás nincs legalább kettejük között. Bár nem kizárt, főleg némi ital elfogyasztása és bulis hangulat mellett, hogy ilyesmire is sor kerüljön, főleg inkább az jellemző, hogy egy párhoz csatlakozik külső személy. 

Ennek is több módja van: alakulhat így organikusan, vagyis hozhatja az élet (mondjuk a nő barátnőjéről kiderül egy bulin, közös strandoláson, hétvégi vendégség alkalmával, hogy nincs ellenére egy leszbi kaland, amelybe ilyen-olyan mértékben a férfit is bevonják), vagy lehet kifejezetten tervezett, és ilyenkor vagy egy már egyikük vagy mindkettejük által ismert külső felet vonnak be, vagy élőben ismerkednek, vagy az online társkeresést választják. Az a sejtésem, hogy az utóbbi években ezek a hármasozós kalandkeresések nagyrészt online térben kezdődnek. 

Akárhogy is, itt a hűtlenség nem igazán lesz értelmezhető, hiszen minden résztvevő tudtával és beleegyezésével történnek a dolgok, azt viszont nem lehet kizárni, hogy az eredeti pár egyik tagja nem némi rábeszélés eredményeképpen megy bele a dologba. És persze teljesen tapasztalatlan résztvevők esetén a féltékenység is felütheti a fejét, még akkor is, ha előtte megbeszéltük  a szabályokat, amit sok tapasztalatlan ember nem tesz meg, mert annyira nem gondolkodik előre... 

A szimpla hármasozás is vezethet később hűtlenséghez, ha két ember éppen a szexuális harmónia felfedezése kapcsán jut arra a következtetésre, hogy ezt nem szabad abbahagyni, folytatni kell, immár kettesben. (Ha ilyenkor úgymond engedélyt kérnek és kapnak a harmadik féltől, akkor már nem beszélhetünk hűtlenségről, kivéve, ha ez az engedély olyan korlátozásoat foglal magában, amelyeket később képtelenek lesznek betartani). 

A harmadik háromszög-jelenség a poliamóriában triádnak nevezett struktúra: ilyet láttunk a You, Me, Her című sorozatban is, illetve hírből ismerem az HBO-féle Trigonometryt, amelynek már a neve is elég szuggesztív. Ebben az esetben már nem csupán alkalmi szexelésről beszélünk, hanem érzelmi kapcsolatról: ez lehet olyan felállás, ahol minden tag minden más taggal érzelmi és/vagy szexuális kapcsolatban áll, de vee (V) is elképzelhető: ebben a V alja a központi figura, aki két másikkal áll érzelmi/ szexuális kapcsolatban, a betű két szárának hegye meg két, egymásnak kvázi idegen személy (bár lehetnek barátok).  

A klasszikus triádban (ha lehet klasszikusnak nevezni valamit, ami ennyire ellentmond a monogámia szabályainak) mindenki mindenkibe szerelmes és mindenkivel szexel is, illetve hármasban is szexelnek. (De persze nem kötelező, hogy mindig hármasban csinálják.) Ez utóbbiról a sorozatról szóló posztokban már elég kimerítően írtam. 

Plusz infó, ha valakit érdekel: a MiaFemme Podcast egyik adása éppen erről szól, bár annyira elviszik személyes síkra, hogy nekem nem tetszett különösebben. Viszont aki éppen ilyen személyes történetekre kíváncsi, annak izgalmas lesz. Az adás végén az egyik lány egy egész listát sorol fel háromszög-kapcsolatokról szóló filmekről.