Vajon mi a legnépszerűbb szexuális fantázia? Legalábbis az USA-ban, amely hozzánk képes kifejezetten konzervatívnak tűnik? Justin J. Lehmiller amerikai kutató szerint, aki kifejezetten a fantáziák világáról írt könyvet, a nem monogám álmodozások a leggyakoribbak.

A Mondd el, mire vágysz! – A leggyakoribb szexuális fantáziák és ami mögöttük van című kötetet a Jaffa kiadó jelentette meg tavaly, szóval egészen friss és szerintem kifejezetten üdítő jelenség – de a téma pikáns mivoltára tekintettel azért szerepel egy jogi nyilatkozat a könyv elején, amelyben a kiadó leszögezi, hogy nem vállal felelősséget a kötet tartalmáért, pedig abban szerintem semmi kivetnivaló nincs. Sőt, teljesen vállalható dolgokat tartalmaz, és szívesen kötelezővé is tenném, sokaknak lenne tőle jobb a szexuális élete – de legalábbis megkönnyebbülnének, ha rájönnének, hogy a fantáziák egyáltalán nem perverzek. (Ha a perverz egyenlő a szokatlannal.)

A szerző több mint 4000 embernek tett fel 369 kérdést (az a 69 biztos nem véletlen): noha a felmérés nem reprezentatív, elég széles merítésből dolgozott mind életkort, mind társadalmi helyzetet tekintve. Az eredmények persze rendkívül sokfélék, akit részletesen érdekel, az vegye meg a könyvet, nagyon megéri szerintem.

Minket persze a nem monogám szexfantáziák érdekelnek, de azért mondjuk el itt, az elején, hogy a résztvevők 97%-a számolt be arról, hogy egyáltalán vannak erotikus képzelgései, és nem is ritkán (napi néhány vagy heti néhány alkalommal).

Ahogy már említettem, a csoportos szex áll első helyen, és ezek közül az édes hármast vezette a népszerűségi listát 89%-kal, aztán következett az orgia (74%), majd a gangbang (61%). Nem csak a férfiak fantáziálnak több szexpartnerről, hanem a nők nagy része is, viszont a férfiak gyakrabban. (Ugyanitt érdemes megjegyezni, hogy SM-ről, vagyis szado-mazo-ról a nők álmodoznak szívesebben.)

Volt már róla szó, hogy a republikánusok mennyire nem úgy viselkednek, ahogy hirdetik, nos, a fantáziáikban is jobban eleresztik magukat... Sokkal gyakrabban képzelegnek mindarról, ami szerintük elvetendő, mint a demokraták.

Ami a megvalósítást illeti, a résztvevők kevesebb mint egyharmada valósította meg kedvenc fantáziáját, viszont sokan vágynak rá (a férfiak háromnegyede dédelgeti az elképzelést, hogy egyszer csak eljön az a nap, amikor sikerül).

A kutatás alanyainak nemi megoszlása kiegyensúlyozott volt, átlagéletkoruk 32 év, 72%-uk heterónak, 12,6% biszexuálisnak és 5,7% melegnek vallotta magát, illetve akadt még 4,2% pánszexuális és 2,3% queer.

Nézzük akkor a csoportos szexet mint egyértelmű favoritot. A megkérdezettek harmadának kedvenc fantáziája tartozott ebbe a körbe és kevés olyan akadt, aki azt állította, hogy még sosem fantáziált többes szexszel. (Ez csak nekem üzeni azt, hogy a homo sapiens mennyire nem monogám beállítottságú? Milyen eredmény jönne ki olyan közegben, ahol ezek a fantáziák teljesen elfogadottak?)

A csoportos szexfantáziákat a szerző két kategóriába sorolta: egyrészről van az édes hármas, másrészről az ennél nagyobb létszámú gruppen. (Mondjuk azt nem értem, hogy a négyes miért nem alkot az elsővel közös kategóriát, szerintem a határ inkább a négy és több és nem a három és több között húzódik.)

A hármas messze a legnépszerűbb. Ami szintén érdekes, hogy a legtöbb ember számára a hármasnál nem az volt a fontos, hogy ki vesz benne részt és hol történik, csak maga az eseménysor. Legtöbben nem színezik ki ezeket a fantáziákat részletekkel, képzeletbeli személyek és ők maguk gabalyodnak egymásba. (A nők azonban általában több részletet képzelnek el még így is.)

Akinek olyan partnere volt, akivel szívesen szexelt az életben is, az szívesen képzelte a hármasozást is ezzel a partnerrel, tehát szó sincs arról, hogy a többes fantázia akkor jelenne meg, ha megromlott a kapcsolat. (Persze ha megromlott, akkor az aktuális pár szinte biztos nem szerepel benne.)

Heteroszexuális férfiaknál nem meglepő módon az FNN felállás a népszerűbb, míg a nők ebben sokkal rugalmasabbak, sőt, az NNN is simán belefér sokuknál. Minden egyéb tekintetben is arra jutott a kutató, hogy a nők szexuális határai rugalmasabbak.

De nézzük, mit találunk még az édes hármason túl. Megjelenik a párcsere, a partner átengedése és a poliamória is a fantáziákban. Nagyon sokan fantáziálnak arról, hogy kiterjesztik monogám kapcsolatukat, és vagy alkalmilag, vagy rendszeresen, esetleg állandó jelleggel poli konstellációkban vesznek részt. A legtöbben ezt konszenzusos alapon szeretnék, vagyis nem hűtlenségre vágynak. Mi több, nem csak arról ábrándoznak, hogy nekik van több partnerük, hanem arról is, hogy a partnerüknek – megint csak nagyszerűen látszik, hogy sokkal több a nem monogám beállítottságú ember, mint amennyi be is vallja.

Ha már itt tartunk, a hűtlenség maga egyáltalán nem számít népszerű fantáziának, kb. csak fél százalék álmodozik kifejezetten erről, ami szerintem arra is jó bizonyíték, hogy a megvalósult hűtlenségek nagy része nem az állandó partner ellen irányul, egyszerűen rajta kívül áll, semmi köze hozzá. A hűtlent nem az izgatja, hogy megbántsa a partnerét, ő egyszerűen mással (is) akar lenni.

A CNM (consensual nonmonogamy) fantáziák a leggyakrabban a következő formát öltik:

  1. nyitott kapcsolat (F: 79, N:62%)

  2. poliamória (N: 51, F:70%)

  3. párcsere / szvinger (F: 66, N: 45%)

  4. cuckolding / cuckqueaning (megjátszott felszarvazás) (F: 58, N: 33%)

A szerző ezen fantáziák pszichológiai hátterét két jelenséggel magyarázza: az egyik a Coolidge-hatás (a szexuális változatosság keresése), a másik az énkiterjesztés elmélete (self-expansion theory).

További érdekesség egyébként, hogy minél magabiztosabb, lazább valaki, annál szívesebben fantáziál többes szexről, de még azon belül is meg lehet különböztetni tendenciákat: van, aki csak középpontban szeret lenni ezekben a képzelgésekben, van, aki meg szívesen nézelődik illetve helyez mást a centrumba.

További jó fantáziálást és persze olvasást mindenkinek!