Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

Kevesebb szerelemféltés, kevesebb gyilkosság

Belegondoltatok már, milyen lenne a világ féltékenység nélkül? Vagyis, ha rendőri nyelven akarok fogalmazni, úgynevezett szerelemféltés nélkül? Bár őszintén szólva ezt a szót a szerelem kicsúfolásának tartom: aki féltékenységből öl vagy bántalmaz, annak semmi köze a szeretethez/szerelemhez, annak csak az önzéshez, az irigységhez és ahhoz a szemlélethez van köze, hogy rendelkezhetünk egy másik ember teste és lelke felett. 

Megmentendő szerelemfüggők? Avagy a zárt házasság abszurditása

Fogadjuk el, hogy a szerelem múlik és más iránt újraéled, hogy a szex akkor jó, ha azzal csináljuk, akit tényleg kívánunk, és nem akkor, ha kötelességből, kényszerből, szánalomból, a béke kedvéért, vagy pénzért űzzük.

Kimondott vagy feltételezett exkluzivitás?

Mikortól gondolja egy nő, hogy igényt tarthat arra, hogy a partnere szexuálisan monogámként értelmezze magát, és mikortól gondolja ezt így egy férfi? Egyáltalán, szokás-e az ilyesmit megbeszélni, vagy csak ki nem mondott módon belecsusszanunk egy helyzetbe, amelyről azt gondoljuk, hogy ismerjük a szabályait, de valójában lehet, hogy a partnerünk egész más szabályok szerint működik, mint mi?

A hűtlenség fenntarthatóságáról – avagy előbb-utóbb dől-e minden, ha félrelépünk

A hűtlenség, a szeretőzés nem feltétlen olyasmi, amit csakis átmeneti jelleggel lehet elképzelni, nem olyan instabil állapot, amilyennek a szakemberek sokszor lefestik. Lehet instabil, és lehet stabil, lehet tarthatatlan, és lehet fenntartható is.

Ki hagyná abba a szeretőzést, ha több/jobb szexet kapna otthon?

A rendszeres félrelépés egyik leggyakoribb oka az odahaza tapasztalt silány szexuális élet. Persze, nagyon változó, hogy ki mitől érzi silánynak azt, ami van (ha egyáltalán van még valami): vajon arról van-e szó, hogy az igényeihez képest kevés, túl rövid, kapkodós a szex, vagy nem az alkalmak száma a problémás, hanem az, ami szeretkezés (?) címén történik.

Csak az nem hűtlen, akinek nincs is párkapcsolata?

Ha nagyon aggódnátok azon, hogy ez vagy az megcsalásnak számít-e, már most befejezhetitek az aggodalmaskodást: igen. Valahol, valaki szerint biztosan. Mivel az, hogy ki mit tart és érez megcsalásnak, teljesen az egyéni érzékenységtől illetve néha a partner számára érthetetlen érzelmi reakcióktól függ, akár azt is mondhatnánk, hogy csak az nem csal, aki nem él párkapcsolatban. Illetve, akinek egyáltalán nincs semmiféle, párkapcsolatra emlékeztető képződmény az életében.

Milyen hiányérzeteket generál a szeretőzés?

Újra és újra visszatérő téma, hogy mennyi hiányérzet halmozódik fel egy-egy szeretői kapcsolatban, az ellenzők fő érve szokott lenni, hogy egy viszonynak nincs "kifutása", nem tart sehová, akkor minek belekezdeni, ha nincs perspektíva, a pillanatnyi örömöket se igazán élvezzük... De a viszony lényegi része, hogy nincs kifejezetten perspektívája, általában nem azért kezdünk bele, mert legitim kapcsolattá akarjuk alakítani. Főleg, ha egyikünk sem egyedülálló.

Piszkos anyagiak - avagy kinek mennyibe' van a szeretőzés?

Rengeteget beszéltünk érzelmekről, szexről, lelkiismeretről és hazugságról, de a legtöbb esetben a félrelépés pénzkiadással is jár. Másnak meg lehet ez a bevételi forrása... Mégis, ki mennyit hajlandó költeni erre a szenvedélyre, vajon még mindig a férfiak fizetnek-e mindent (általában), vagy emancipálódunk, és vajon mennyire kell jól szituáltnak lenni ahhoz, hogy egyáltalán szeretőzzünk? Vagy, ha az ember akarja, csórón is meg lehet ezt oldani?

Ki a hibás? És mit számít ez?

Ahol hűtlenség van, ott hibásnak is kell lennie - mondják legtöbbször azok, akik úgy vélik, náluk van a bölcsek köve. Egyesek szerint a hűtlen mindenképp hibás, mert az nem megoldás, hogy félrelépünk (vagy akár csak félreérzünk). Mások szerint azzal van a fő baj, akit megcsalnak, hiszen nem adott meg mindent a partnerének. Sokszor látok olyasféle kijelentéseket, amely szerint vagy az egyik, vagy a másik felet illeti az összes felelősség - és persze legtöbbször abból a tapasztalatból indul ki mindenki, amit ő maga a saját életében, esetleg közvetlen környezetében szerzett.

Mi közöm a szeretőm családjához?

Vajon mennyiben vagyunk felelősek a szeretőnk, szeretőink családjáért, családjaiért? Első körben azt mondanám: mindenki a saját családjáért felel. Ha egy felnőtt emberrel titkos viszonyt kezdünk, akkor ezt annak a tudatában tesszük, hogy ő is tisztában van a kockázatokkal és vállalja azokat. Ha túlságosan fél a lebukástól, ha úgy érzi, hogy a kockázat túl nagy, nem fog kitartani sokáig, elég hamar felszívódik majd.

© 2024 A hűtlenség ábécéje

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk