Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Mi közöm a szeretőm családjához?

Vajon mennyiben vagyunk felelősek a szeretőnk, szeretőink családjáért, családjaiért? Első körben azt mondanám: mindenki a saját családjáért felel. Ha egy felnőtt emberrel titkos viszonyt kezdünk, akkor ezt annak a tudatában tesszük, hogy ő is tisztában van a kockázatokkal és vállalja azokat. Ha túlságosan fél a lebukástól, ha úgy érzi, hogy a kockázat túl nagy, nem fog kitartani sokáig, elég hamar felszívódik majd.

Az infantilis szerető

A tartós és kiegyensúlyozott szeretői viszony egyik legfontosabb alapja, hogy felnőtt módon viselkedjünk. Úgy is mondhatnám: pontosan tudatában legyünk a korlátainknak és a lehetőségeinknek, tudjuk szabályozni az indulatainkat, ne essünk kétségbe, ne kapjunk dührohamokat, és ne hisztizzünk.

Az előre bejelentett hűtlenség

Hűségpártiak sokszor hivatkoznak arra, hogy őket nem is a félrelépés zavarja igazán, hanem a hazugság, de főleg az, hogy nem volt választási lehetőségük. Mármint nem tudták előre, hogy meg fogják őket csalni, és nem dönthettek előre arról, hogy ebben az esetben mit reagáljanak. 

Hogyan maradjunk inkognitóban?

Hogyan kerülhetjük el, hogy valamilyen technikai eszközünknek köszönhetően lebukjunk a partnerünk vagy a családunk előtt? Persze, ha titokban keresünk szeretőt vagy kalandot, és nagyon nem szeretnénk lebukni – ellenkező esetben azt csinálunk, amit akarunk… Bár még akkor sem árt a diszkréció, ha egyébként nem járunk tilosban.

Apának viszonya van...

A gyereknek egyébként sincs az ég világon semmi köze a szülei szexuális életéhez. Nem lát bele, hogy az apja vagy az anyja miért tette ezt vagy azt, milyen motivációi vannak, és nem is feladata, hogy belelásson. Nem feladata, hogy ítélkezzék, és főként nem feladata, hogy egy ilyen felfedezéssel sokkolja nőrokonait.

Minden férjes asszonynak tíz pasi jut minden ujjára?

Mindig meglep, mikor egyéb kérdésekben viszonylag tájékozott emberek olyan bődületes marhaságokat bírnak leírni a hűtlenséggel kapcsolatban, mintha nem tudnának kettőig se számolni. Az egyik ilyen, állandóan visszatérő tévhit, amibe már megint beleszaladtam, hogy a nőknek nagyságrendekkel könnyebb szeretőt találniuk, mint a férfiaknak, mitöbb, ha igazán csinosak, akkor elég kimenniük az utcára, és mindjárt tíz pasi is akad, aki megrakná őket minden további rábeszélés nélkül... 

Miért nem érdemes Kanosszát járni, ha lebukunk

Vagyis: miért nem érdemes port szórni a fejünkre, térdre hullani, és égre-földre esküdözni, hogy soha többé, és, hogy nem jelentett semmit, és mélységesen szégyelljük magunkat azért, mert félreléptünk?

Szócséplés helyett szerető?

Egy tanácstalan vagy csak megerősítésre, engedélyre vágyó olvasó segítségkérő levelet írt a Guardian szakújságírójának, Annalisa Barbierinek (akinek rovata azzal kecsegtet, hogy a legbonyolultabb családi problémákra is van megoldási javaslata) egy olyan párkapcsolati/családi helyzetet bemutatva, amelyre nincs normális, politikailag korrekt válasz. A kérdés már eleve magában hordozza a kívánt, de valószínűleg nem remélt választ, amelyet persze a Guardian szerzője és az általa meglérdezett terapeuta le nem írna soha...

A miniszter félrelép - éljenek a hűtlenséges vígjátékok!

Aki ismer, az tudja, mennyire imádom a vígjátékokat, de ha még átverés, cselszövés, hűtlenség is van bennük, akkor szinte biztos, hogy szívesen megnézem ezeket a filmeket. A minap eszembe is jutott, hogy mekkorákat nevettem annó A miniszter félrelép magyar változatának frenetikus poénjain, és megint elővettem, hátha ennyi év távlatából is szórakoztatónak találom.

Miért ne kavarjunk a bébicsősszel?

Az egyik legjobb érv a tudatos szeretőkeresés mellett, hogy a spontán félrelépések sokszor sodorják az "elkövetőket" annyira kellemetlen és veszélyes helyzetekbe, amelyeket inkább tényleg ki kéne kerülni. Mi sem kézenfekvőbb, mint például negyvenes, kisgyermekes apaként szemet vetni a tizenhét éves bébicsőszre, akit késő este nekünk kell hazafuvaroznunk, és olyan hamvas, hogy csak na...

© 2025 A hűtlenség ábécéje