A hűtlenség ABC-je viszony.hu blog

Vannak ufók, akik sose éreznek féltékenységet. De ha elég sokáig követi és zaklatja őket egy megfigyelő, akkor a végén ők is beadják a derekukat: igen, volt egy töredék pillanat, amikor féltékenyek lettek...

Végre kaptunk egy magyar regényt, amelyben nem a monogámia arat diadalt, hanem a poliamor kapcsolatok. Elolvastam...

Van-e jelentős különbség a boldogságot tekintve a hagyományosnak tekintett monogám és az alternatív kapcsolati formák között? Ezúttal a kanadaiak válaszolnak.

Hogy csináljunk fából vaskarikát, vagyis mit tanuljunk el a poligámoktól, ami javíthat a monogám kapcsolatunkon? Esetleg mégiscsak egyszerűbb, ha poligámként élünk?

Az egyedülálló Viktor és a családos Veronique története, akik 10 éve folytatnak szerelmi kapcsolatot a nő férjének és gyerekeinek tudtával, sőt, Viktort valósággal befogadták a családjukba.

Amíg titkolózhat és hazudozhat, addig jól tud menedzselni akár három nőt is, de amint a nők osztják be az idejét, és kötelessége szexelni, meg rohanni egyiktől a másikig, felborul a szép kis rendszer. Háremtartás, szexrabszolgaság, féltékenység...

Egy fiatal házaspár a monogám életmód feladása mellett dönt. A nyitás már meg is valósult, egy videóban pedig ízelítőt adnak arról, hogy miként lehet az ilyen témát nyugodtan és józanul megbeszélni... A videó sajnos angolul van, és olykor nehezen érthető, de a posztban igyekeztem visszaadni a lényeget.

Nemrégiben Kőszeg Ferenc CINK-béli vendégposztját volt szerencsém olvasni, amelyben a melegházasság USA-beli legalizálása kapcsán azt fejtegeti, hogy ha már eddig eljutottunk (vagyis ők eljutottak eddig), ideje lenne nyugaton lehetővé tenni a többes házasságot is: a résztvevők számát szerinte négy főben kéne maximalizálni, de igazából a hármas számot tartja ideálisnak, mivel 4 résztvevő esetén szerinte megvan annak a veszélye, hogy két párra bomlik az egység. Többek között azzal is érvel, hogy a történelem, sőt, a jelenlegi gyakorlat szerint is számos civilizációban létezik poligámia, igaz, a legtöbb ilyen civilizációban a többnejűség dívik, és csak elenyésző számúakban...

Mikor nyitott kapcsolatokról beszélünk, gyakran hangzik el az a vélemény, hogy persze, az elején biztos izgalmas, de hosszú távon ez úgysem működik, vagy akkor működhet csak, ha a pár tagjai már közömbösek egymás számára, és úgyis mindegy, ki kivel kavar. De gyakori az a meglátás is, hogy sokan csak kényszerből mennek bele az effajta megoldásba, és szenvednek tőle - noha ugyanígy el lehet ezt mondani a monogámiáról is: elég sokan szenvednek tőle. Nos, az amerikaiak nem elégszenek meg ilyen általánosításokkal, és erről is felmérést végeztek, de nem a szokásos diákokra összpontosítottak, akikről...

Mindig nagy érdeklődés övezi a nyitott kapcsolatot érintő posztokat, illetve az olyan kommentelőket, akik hajlandóak megosztani tapasztalataikat ezügyben. Nincsenek sokan, mert amint kicsit megnyílnak, támadások kereszttüzébe kerülnek: sok olvasó idegenkedik az egésztől, és próbálja bizonyítani, hogy a nyitott kapcsolatban állítólag boldog illető nem is boldog, csak azt képzeli magáról… Mintha a hagyományos, vagy zárt, vagy titokban nyitott kapcsolatban bárki is garantáltan boldog lenne… Nos, mikor megláttam ezt az amerikai sztorit, mindjárt arra gondoltam, hogy érdemes megosztani itt, a blogon: mindenkit érdekelhetnek azok a sajátos párkapcsolati és párkeresési problémák (itt a „pár” szó...