A hűtlenség ABC-je viszony.hu blog

Igaz-e, hogy a többség elítéli a hűtlenséget, megcsalást, nyitott kapcsolatokat? Vagy csak a kommentelők többsége ítéli el? És milyen félelmekből fakad az ítélkezés?

Vannak, akik a közösségi oldalakon élik a magánéletüket, és akkor sem hagynak fel ezzel, ha éppen felfedezték, hogy megcsalták őket. De milyen következményekkel járhat, ha valaki első felindulásában mindent kitereget, csak, hogy bosszút álljon?

Hogyan ábrázolja a hűtlenséget a Válótársak című sorozat? Miben követi a sztereotípiákat, és miben mer egy kicsit változtatni? Nőcsábász férj és megcsalt feleség, hűtlen feleség, kettős erkölcs: egy magyar sitcom, amelyet érdemes nézni.

Nézzük meg, mi minden fér el egy listán, amit át kéne beszélni egy "normális" párkapcsolatban, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy nem néznek hűtlennek. Persze nem árt a listát folyamatosan bővíteni és kb havonta újratárgyalni, mert sose lehet tudni, hogy a pár tagjainak igényei hogyan alakultak időközben, szigorúbbak lettek-e a nézeteik, vagy ellentétes irányba indultak el, és horribile dictu már az sem baj, ha a férj a szomszédasszony sütijéből is evett.

Az "örök" hűség kivétel, nem szabály. Sőt, még a hosszan tartó hűség is inkább kivétel. Ahogy Fischbach mondja, semmi értelme valamit patologizálni, ami ennyire gyakori. Márpedig a hűtlenség a legtöbb kapcsolatban előfordul, nem valami ritka kivétel, hanem az állítólagosan monogám rendszer része. Inkább azt kéne firtatni, hogy az abszolút hűség iránti elvárás miért nem teljesül az esetek túlnyomó részében. Talán éppen az elvárással van a baj. 

Megoldás-e a hűség párkapcsolati problémákra? Vagy egyáltalán bármire? Mit jelent egyáltalán a hűség: magunkhoz vagy egy tőlünk idegen gondolathoz maradunk hűek? Esetleg csak annyit tesz, hogy a kapcsolatunkból mindenki mást kizárunk? A posztban Holger Lendt és Lisa Fischbach A hűség sem megoldás című könyvéről olvashattok.

Mint tudjátok, időnként szívesen idézek szakirodalmat és teszek közzé érdekes listákat fő témánkkal, a hűtlenséggel kapcsolatban. Helen Fisherről volt már szó egyszer-kétszer, de egész posztot még nem szenteltem a munkásságának – és épp kapóra jött, hogy találtam egy tíz pontból álló listát a megállapításairól, úgyhogy szívesen ismertetem a blogon, ő és kollégái hogyan látják a hűtlenséget. Dr. Fisher egyébként antropológus, és 30 éve tanulmányozza a szerelmi kapcsolatok természetrajzát. 2004-ben megjelent Why We Love: The Nature and Chemistry of Romantic Love, (Miért szeretünk: a romantikus szerelem természete és kémiája) című kötetében a párkeresésnek és...

Az utóbbi időben kiakadtak néhányan Nyáry Krisztinán magyar költők és írók szerelmi életéről írott facebook-bejegyzésein, illetve könyvein, főleg az irodalomtörténészek kárhoztatják amiatt, hogy úgymond leegyszerűsítve, bulvárosított formában tárja a "csámcsogó" nagyközönség elé szent és sérthetetlen nagyjaink féltett magánéleti titkait… (Aki bulvárosnak tartja, az még nem olvasott bulvárújságot, de ez részletkérdés.) Nos, bele lehet kötni így vagy úgy, de tény, hogy a tankönyv- és papírízű irodalmi hősök helyett végre hús-vér embereket láttunk, akik csöppet sem unalmas és szokványos életutakat mondhattak magukénak. Mivel a szerelmi életük került előtérbe, nem ritka a giccses polgári ízléssel...

Sokmindenről beszéltünk már a hűtlenség kapcsán, de arról még nem igazán volt szó, hogy a félrelépés, megcsalás vagy akár a másik tudtával történő erotikus/érzelmi kapcsolat hogyan változtatja meg párkapcsolaton illetve tágabb családon  belül az erőviszonyokat. Kinek lesz több hatalma, kinek kevesebb, vajon alapvetően átalakul-e a családon belüli struktúra, és ez az átalakulás, ha megtörténik, mennyire lesz tartós és meghatározó? Léteznek párok, amelynek tagjai többé-kevésbé egyenrangúak,  nincsen durva eltolódás egyik irányban sem, és a családjuk egyetlen tagja sem zsarnokoskodik vagy atyáskodik/anyáskodik felettük. Az egyenrangúság valószínűleg könnyebbé teszi a felmerülő problémák megbeszélését, és ha...