Ha az asszony unatkozik, akkor könnyen elcsábul... Erről rengeteg irodalmi alkotás szól, egyesek könnyedek, mások tragikusak. De sok férfi így látta (talán ma is így látja) a női hűtlenséget.
Ha a társadalom valamennyire is elfogadja a hűtlenséget, az az elvárása, hogy legalább legyen a boldogtalanság, ami ebbe a "rossz megoldásba" kerget. Főleg akkor van ez így, ha nők lépnek félre.
Egy 2020-as német felmérés szerint a nők már többet hűtlenkednek, mint a férfiak. Vagy csak többen vallják be, mint 2012-ben, amikor hasonló felmérés készült?
Ki táplálja a hiedelmet, hogy a nők kevésbé hajlamosak a hűtlenségre? Miért mennek egyesek odáig, hogy egyenesen meghamisítanak valódi történeteket, amelyek nem passzolnak a világnézetükbe? És miért nem jó ez se a nőknek, se a férfiaknak?
A szerző számos olyan nővel beszélt, aki a szexuális kielégítetlenség miatt kezdett el kalandozni (vagy lett hűtlen). Közös bennük, hogy mindegyik éveket szánt a helyzet orvoslására, természetesen hiába. Vagyis nehogy szó érje a ház elejét, nem az első nehézség láttán hátráltak meg, hanem mindent kipróbáltak, amit csak lehetett, de semmi nem vezetett eredményre.
Nem időszerű már azon sopánkodni, hogy a férfiak mind egyformák, és mindegyik hűtlen, mert a nők semmiben nem maradnak le mögöttük. Legfeljebb ügyesebben titkolják. Míg rájuk nem kötik a hazugságvizsgálót.