Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Kicsit sem édes hármas

Valamelyik éjjel belebotlottam a Hármas (Three) című filmbe (a youtube-on is megnézhető): noha általában nem kötnek le a tengerpartok és a Robinson Crusoe-féle történetek, ebben volt pár merészebb szexjelenet, úgyhogy ott ragadtam. Nem pornóról van szó, még csak nem is igazi erotikus film, és elég egyszerű, mondhatni banális a cselekménye, de azért felvet pár érdekes kérdést. Adott egy gazdag, negyvenes férfi, aki jacht-kirándulásra viszi a feleségét és még pár vendéget. A hajó egy baleset következtében felrobban, és csak hárman menekülnek meg: a házaspár, illetve az egyik fiatal, jóképű matróz. Ahogy már...

Hogyan kergetheted hűtlenségbe a partnered?

Távol álljon tőlem, hogy kijelentsem, a "megcsalt" partner a felelős minden hűtlenségért, mert ez így egyáltalán nem igaz. Nagyon sokszor egyáltalán nincs értelme hibást keresni, de vannak azért olyan szituációk, amelyek kifejezetten melegágyai az előbb-utóbb bekövetkező hűtlenségnek. Főleg az olyanoknak, amelyeket dacból vagy azért követnek el, mert ez látszik az egyetlen menekülési útvonalnak egy lehetetlen helyzetből. Néhány tipp: 1. Ne bízz benne és ezt hangoztasd is örökké! Lehet, hogy megvan rá az okod, mert már korábban is hűtlen volt, de ha még rá is teszel tíz lapáttal, és esélyt...

A sorozatrandizó nő

Hogyan válik egy nő sorozatrandizóvá? Egyáltalán mi ez? Csak kávézgat és ebédelget, vagy szexelni is szokott, sorozatban? (Szokott.) Szimplán szexmániás lenne? Vagy képtelen kötődni? Vagy csak túlságosan szereti a változatosságot? Miért csinálja, és miért nem állapodik meg már végre? Mikor pedig a társadalom ezt várná tőle, hogy végre találjon valakit, akihez férjhez megy és attól kezdve persze beállhatna a monogámok nagy és boldog családjába. Az a vicc, hogy még ő maga is ezt prognosztizálja saját maga számára... Gianna, a sorozatrandizó azonban per pillanat élvezi az életet. Nem vállal kizárólagosságot senkivel kapcsolatban: vannak...

Miért ne akard tudni a teljes igazságot, ha hűtlenek hozzád?

Nemrég egy eléggé sztereotip levelet közölt a Guardian: ilyet írna vagy írt egy olyan asszony, akihez hűtlen lett a férje (ha már sztereotípia, legyen kövér: rájátszik a mítoszra, mely szerint a férfiak gyakrabban csalnak, pedig, mint tudjuk, ez egyáltalán nem biztos, de a mítoszok természete már csak olyan, hogy makacsul ragaszkodunk hozzájuk). Vannak benne olyan fordulatok, amelyek eléggé szappanoperába illőek, de vajon honnan tanulnának az emberek manapság levelet írni, mint ilyen forrásból? Előkerül itt minden szokásos fordulat, többek között a lebukás utáni folyamatos hazudozás és csúsztatás kérdése is. A levélíró súlyosbító körülménynek...

Valódi szex csak házon kívül?

G felesége nem sejti, hogy a férje elképesztő jó az ágyban, a szeretőivel. R férje azt hiszi, hogy a felesége még sose élvezett el, pedig dehogynem, csak a barátjával, akivel már egyébként is mindenfélét kipróbált. Miért nem viszi haza G a tudását, hogy a neje is élvezhesse adottságait, amelyeket más nőkkel fejlesztett ki? És R miért igyekszik minél hamarabb túlesni az otthoni numerákon, mintha már egyáltalán nem lenne libidója? G meg van győződve róla, hogy a feleségét nem érdekli a szex, ezért is utasította vissza olyan sokszor. Esetleg soha nem is...

Megcsalnál egy robottal?

Beszélgettünk már arról, kinek a számára hol kezdődik a hűtlenség, és a cyberszex vajon hová sorolható be, meg is állapítottuk, hogy sokan megcsalásnak tekintik azt is, ha nincs testnedv-csere, sem semmilyen fizikai kontaktus, sőt, olykor még a látvány és a hang is hiányzik, csak egy chatszoba van, arctalan szereplőkkel... De most, hogy egy robot átment a Turing-teszten, bizony egy új irányzatot is figyelembe kell vennünk: lassan vagy gyorsabban, mint gondolnánk, elkövetkezhet az az idő, amikor már azt sem tudhatjuk, hogy egy virtuális szexpartner valódi ember-e, vagy mesterséges intelligencia. El tudok képzelni...

Csak még egyszer - a búcsúhűtlenség

Ti mit gondoltok a búcsúszexről? Mi értelme van egy már befejezett kapcsolatot így lezárni, melankolikus, fájdalmas szeretkezéssel? (Vagy lehet, hogy nem is lesz melankolikus?) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én jobb szeretném nem tudni, hogy mikor van az utolsó alkalom. De nézzük, mi a helyzet, ha ez a búcsúszex egyszersmind félrelépés is. X megnősül/férjhez megy és előtte még megenged magának egy "kisiklást", mint aki egy nagy fogyókúra előtt még jól bepakol a kedvenc csokijából. Y véget akar vetni a szeretői kapcsolatának, hogy rendbe hozza a dolgait a házastársával, de még dolgozik...

Szex nem jár, de hűség sem

Szex senkinek nem jár. Akár megérdemli, akár nem. Szexpartner senkinek nem jár, akár együtt él valakivel, akár nem. Ma már bűncselekménynek számít akár a párkapcsolaton belüli nemi erőszak is. (1997-től, nem tegnaptól.) Ha a nő (vagy a férfi) nem akarja, nem akarja, akkor békén kell hagyni. Különben feljelentés is lehet belőle. Persze legtöbbször nem lesz feljelentés, mert a dolog ennél sokkalta bonyolultabb. Nem feltétlen csak a coitus lehet "megerőszakolás" például, és nem feltétlen csak azt érezheti megalázónak, undorítónak valaki, ha fizikailag kényszerítik. A zsarolás miatti behódolás semmivel sem kellemesebb vagy felemelőbb...

Hűtlenebbé tesz-e a pornó?

Ti mit tippeltek: aki több pornót néz, az hajlamosabb félrelépni, mint aki irtózik ettől a műfajtól, vagy csak tudatosan megtartóztatja magát? Hiszen a pornó az állandó partner iránti vágyat is felkeltheti. Ha a pornó valóban elősegíti a kifelé kacsintgatást, ez vajon csak a férfiak esetében tapasztalható, vagy a pornófogyasztó nők is esendőbbek? És vajon mennyire számít, hogy milyen jellegű filmeket nézünk? A szimpla kettes jelenetek kevésbé noszogatnak a hűtlenség felé, mint a többes szex? A home videók izgatóbbak, mint a mainstream sorozatművek? Függ-e a reakció az életkortól és attól, hogy mennyi ideje...

Jól tetted, hogy bevallottad?

Újra és újra szembesülök az utóbbi hetekben ezzel a kérdéssel: vajon minek kellett bevallani a félrelépést? Vagy azt, ami még csak nem is volt félrelépés, csak egy kísértés, érzelmi vihar, séta az esőben, pár nap majdnem-szerelem? Vajon miért érzik egyes emberek, hogy nem bírják magukban tartani a titkot, és miért képesek mások sokkal súlyosabbnak minősülő eseteket, viszonyokat, szerelmeket akár egész életen át elhallgatni az állandó partner elől? Hányan bánják meg, hogy elmesélték, és hányan bánják meg, hogy sosem mondtak semmit? Hányan mondanák el szívesen, de már azt sem tudják, hol kezdjék? ...

© 2025 A hűtlenség ábécéje