Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Ha megengedett, akkor már nem is olyan kívánatos?

Elég csak megengedni a hűtlenséget és már nem is lesz hozzá kedve senkinek? Ha valaki azt gondolta, hogy ez ilyen egyszerű, azt ki kell ábrándítanom...

Kiteregetés vagy falazás?

Van, aki - ha rájön, hogy hűtlenek voltak hozzá - első felindulásában mindenkit felhív, és ha még a közösségi oldalakon is aktív, ott is közli az összes ismerősével, hogy őt mennyire megbántották. A másik végletet az képviseli, aki senkinek nem mond semmit, vagy ha igen, hosszas megfontolás után, és csak egy vagy két embert avat a bizalmába.

Mást kívánok, mondjam el?

Nagyon sokszor felmerült már a kérdés itt, a blogon, hogy mennyire lehetünk őszinték a partnerünkkel, mennyire kell(ene) annak lennünk és mikor nem tanácsos. Vannak, akik szerint mindig és mindenben őszintének kell lenni, mert akkor van a másiknak igazi lehetősége a döntésre. Van, aki szerint csak a nagyon fontos dolgokban kell ehhez ragaszkodni, kisebb, jóindulatú elhallgatások beleférnek a pakliba, sőt, ezek nélkül a kapcsolat pokolivá válik. Van, aki inkább titkolózás-párti, mert úgy véli, a partnere nem értené meg, nem fogadná el a vágyait, sértve érezné magát, féltékeny lenne és jobban ellenőrizné, fájna neki...

© 2019 A hűtlenség ábécéje