A hűtlenség ABC-je viszony.hu blog

Vajon kinek jobb a szexuális élete? A szigorú monogámiában élőknek, vagy a poliknak, akik másokkal is szeretkeznek, kavarnak, flörtölnek, meg ami belefér? Sajnos a hűtlenek megint kimaradtak a felmérésből, de azért érdemes átgondolni, hogy milyen volt az életünk, amikor még monogámok voltunk, és milyen most.

Kinek nem tanácsolnánk, hogy viszonyt kezdjen? Bizonyos tulajdonságok illetve körülmények nagyon megnehezítik a szeretői kapcsolat fenntartását, ezekből szedtünk össze néhányat.

Az elképzelés, hogy életünk hátralévő részében már mindig csak egy emberrel szexeljünk, egyeseket megnyugtat - hát, nem ők lesznek hűtlenek, és nem ők fognak kalandozni. Hanem azok, akiket ettől kiver a víz.

Van-e jelentős különbség a boldogságot tekintve a hagyományosnak tekintett monogám és az alternatív kapcsolati formák között? Ezúttal a kanadaiak válaszolnak.

Hogy csináljunk fából vaskarikát, vagyis mit tanuljunk el a poligámoktól, ami javíthat a monogám kapcsolatunkon? Esetleg mégiscsak egyszerűbb, ha poligámként élünk?

Lehetünk-e őszinténk a vágyainkat és tetteinket illetően úgy, hogy közben nem lépünk ki a monogámia, a szexuális és érzelmi „hűség” keretei közül? És ha lehetséges, vajon meddig? Hány hónap, év vagy évtized telhet el ebben az őszinteséggel átitatott monogámiában, amelyben két ember elvileg minden gondolatát megosztja egymással? Na jó, nem mindet, csak azokat, amelyektől a másik fél nem borul ki. Szóval, akkor most mennyire is lehetünk őszinték?

De mennyire éri meg a férfinak a házasságtörő szex, ha nem abból indulunk ki, hogy csak élvezetből csinálja? Első blikkre a férfinak megéri minden alkalmat kihasználni a hűtlenségre, mert egy nőtől nem túl sok gyereke születhet (az ősember gyűjtögető-vadászó korszakában kb. 4-re futotta egy nő éltében, ha szerencsés volt), akár egyetlen félrelépés is 25%-os növekedést jelenthet…

Az állítólagos "sorozatmonogám" homo sapiens kb. 200.000 éve létezik. A gond csak az, hogy ebből a 200.000 évből 190.000 esztendeig esze ágában sem volt monogámnak lenni, ami testvérek közt is azt jelenti, hogy fennállásunknak mindössze 5%-ban merült fel egyáltalán az a hajmeresztő ötlet, hogy a nők (nem is a férfiak) úgymond hűséggel tartoznak a partnerüknek.

Mikortól gondolja egy nő, hogy igényt tarthat arra, hogy a partnere szexuálisan monogámként értelmezze magát, és mikortól gondolja ezt így egy férfi? Egyáltalán, szokás-e az ilyesmit megbeszélni, vagy csak ki nem mondott módon belecsusszanunk egy helyzetbe, amelyről azt gondoljuk, hogy ismerjük a szabályait, de valójában lehet, hogy a partnerünk egész más szabályok szerint működik, mint mi?

Ismét elérkezett a kulturális ajánlatok ideje. Ahogy megszokhattátok, előbb-utóbb írok valamilyen filmről vagy sorozatról, amely hűtlenség/poligámia témakörében képes valami újat vagy csupán érdekeset nyújtani. Ezúttal egy spanyol (de magyar felirattal itthon is elérhető) tévésorozat tudott olyat dobni, hogy nem lehetett elmenni mellette. A Ministerio del Tiempo (Időminisztérium) nem csak jópofa és vicces történelem- és irodalomlecke az ibériai ország és kultúra kedvelőinek, de képes megpendíteni néhány olyan kérdést is, amely komolyan elgondolkoztat. Sokat nem akarok spoilerezni, de a három jellegzetes szituáció leírásához azért szükség lesz kicsit belemászni a történetbe. Az Időminisztérium lényege,...